Keresztény történetek, bizonyságok

Misa egy melegszívű kisfiú

Az orosz Oktatásügyi Minisztérium 1994-ben két hívő misszionáriust
bízott meg azzal, hogy kidolgozzanak egy olyan tananyagot, amellyel
az iskolákba etikaórákon megtaníthatják a tanulóknak a bibliai
alapelveket. Arra is fölkérték őket, hogy a börtönökben, a
tűzoltóságon, a rendőrségen, valamint egy nagy árvaházban is
tanítsanak. Később ők mondták el árvaházi élményüket:

"Közeledett a karácsonyeste. Árváink életükben először hallották a
karácsonyi történetet! Elmeséltük nekik, hogy József és Mária elment
Betlehembe, de már nem volt hely számukra a fogadókban. Aztán hogyan
született meg Jézus egy istállóban, és hogy fektették szülei egy
jászolba.

Amíg beszéltünk, a gyerekek és a nevelők lélegzet visszafojtva
hallgattak bennünket. Némelyikük a szék legszélére csúszott, nehogy
egy szót is elmulasszon abból, amit mondunk.

Amikor véget ért a történet, minden gyereknek adtunk három kis darab
kartonpapírt, amiből egyszerű jászolt készíthettek. Kaptak egy kis
sárga szalvétadarabot is, amit azután az útmutatásunk szerint vékony
csíkokra téptek, és szalmaként a jászolba tették. Világosbarna filcből
babformákat vágtunk ki, egy régi hálóingből pedig négyszögű
flanell darabokat, hogy a babáknak takarója is legyen.
g
A gyerekek serényen dolgoztak, hogy összeállítsák apró jászlaikat, én
pedig körbejártam közöttük, hogy segítsek, ha valamelyiküknek
szüksége lenne rá. Minden rendben ment. Aztán ahhoz az asztalhoz
értem, amelyiknek a hat év körüli kis Misa ült. Éppen elkészült a
munkájával. Amikor szemügyre vettem a jászlát, elképedtem, mert nem
egy, hanem két baba feküdt benne. Gyorsan hívtam a tolmácsot, hogy
megkérdezzem a kisfiútól, miért így készítette a jászolt.

A fiúcska széttárta a karjait, elgondolkozva nézte a pici jászolt.
Aztán nagy komolyan belefogott a karácsonyi történet elmesélésébe.
Életében először hallotta ezt a történetet, úgyhogy meglepett, milyen
pontosan emlékszik rá. Mikor ahhoz a részhez ért, hogy Mária a kis
Jézust a jászolba fektette, innen egészen sajátos módon folytatta:

"Amikor Mária a babát a jászolba tette, Jézus rám nézett, és
megkérdezte, hogy hol lakom. Elmondtam neki, hogy nekem se mamám, se
papám, se otthonom nincs. Akkor Jézus azt mondta, hogy lakhatnék nála.
Azt feleltem, hogy ez nem megy, mert én nem tudok neki ajándékot adni,
mint mások. De annyira szerettem volna Jézusnál lakni! Gondolkodtam,
nincs-e valamim, amit odaajándékozhatnék neki. Eszembe jutott, hogy
melegíthetném őt. Úgyhogy megkérdeztem Jézust: Ha melegen tartalak, az
olyan lenne mint egy ajándék? Jézus erre azt felelte: Ha melegen
tartanál, az volna a legszebb ajándék, amit valaha is kaptam. Akkor
befeküdtem mellé a jászolba, és Jézus rám nézett, és azt mondta, hogy
most már vele maradhatok - mindig."

Mire Misa befejezte a történetét, elöntötték szemét a könnyek, és
megállíthatatlanul patakzottak végig az arcán. Arcát kezébe temette,
és fejét az asztallapra hajtotta. Két kis válla csak úgy rázkódott a
keserves zokogástól.

Ez az árva kisfiú talált valakit, aki sohasem hagyná el vagy bántaná
őt. Valakit, aki mindig vele lesz.

Megtanultam: nem az számít leginkább, hogy mink van az életben, hanem
hogy kicsodánk."

(Betty Southard - Lydia 2001/2)

Az ajándékba kapott mosoly

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy 10 éves kislány, aki két testvérével, apukájával és anyukájával élt együtt, egy nagyon boldog, nagycsaládban.
Egy szép, hóeséses téli estén együtt ülték körül a nagy ebédlőasztalt, hogy közös erővel levelet írjanak a közelgő Jézuskának.
A kislány szomorúan ült a papír felett, miközben testvére játékok nevének százait vetette a fehér lapra. A kislány szomorkás arcára édesanyja is felfigyelt, aki megkérdezte a csöppséget, miért nem írt még egyetlen sort sem.
A kislány válasz helyett a könnyeivel küszködött, de azért nagy nehezen elárulta, hogy azért pityereg, mert ő egy nagyon nagy dolgot szeretne kérni karácsonyra. Egy olyat, amit még talán a Jézuska sem teljesíthet. Anyukája megnyugtatta a pityergő kislányt és elmesélte neki, hogy egyetlen egy olyan személy létezik a világon, aki a Földön élő összes gyermek kívánságát teljesíteni tudja. Ez pedig pont az a személy, akinek a levelet kellene írnia.
A gyermek, miután kissé megnyugodott, a következő betűket kanyarította a papírra:

Kedves Jézuska!

Én most először írok levelet neked, mert anyukám azt mondta, hogy te minden kívánságomat teljesíteni tudod.
Én egy nagy ajándékot szeretnék kérni tőled. Nagyon szeretem a nagypapámat, aki nagyon nagy beteg, és már a doktor bácsik sem tudják meggyógyítani. Amióta beteg, már nem játszik velünk és mosolyogni sem mosolyog. Én azt szeretném karácsonyra, hogy a nagypapa legalább még egyszer rám mosolyogjon.
Teltek múltak a hetek és elérkezett a szenteste. Mindnyájan együtt állták körül a karácsonyfát, a nagypapa pedig a karosszékében ülve, éppen hogy csak látta a karácsonyi gyertyák lobogó fényét. Érzéseit kimondani, a tüdejében elhatalmasodó daganatoktól már nem tudta.
A rengeteg játék, ruhanemű és csokoládé mellett, persze a nagypapának is jutott egy masnival átkötött kis doboz. Az egész család odagyűlt a fotelja mellé és mindenki kíváncsian várta, őt vajon mivel lepte meg a Jézuska.
A nagypapi kinyitotta a dobozt, amelyben egy boríték volt. Mindenki türelmetlenül várta, mit tartalmaz a borítékba rejtett papír.
A következő sorokat kezdte felolvasni a nagymama:

Kedves Jézuska!

Én most először írok levelet neked, mert anyukám azt mondta, hogy te minden kívánságomat teljesíteni tudod...
A kislány egyből megismerte a Jézuskának írt levelét. Felnézett a nagypapára, aki most őt nézte, szájának szegletében egy apró piciny mosollyal. Ez volt a nagypapa életének utolsó mosolya, ami csak a kislánynak szólt.

Ez a kislány, azóta minden évben levelet ír a Jézuskának, mert ő már tudja, hogy az igazán fontos kívánságok az év legfontosabb napján valóra válnak.

Tanulságos történet - visszhang

Apa és fia sétálnak az erdőben. Hirtelen a fiú megbotlik, és éles fájdalmat érezve felkiált: Áúúúúúúúúúúúúúú.

Meglepetésére hangot hall az erdő gyomrából:
- Áúúúúúúúúúúúúúúúú.....!

Kíváncsiságtól fűtve a hang irányába kiált:
- Ki vagy te?

... de az egyetlen válasz ami érkezik:
- Ki vagy te?

Méregbe gurul a fiú és ezt kiáltja:
- Gyáva vagy!

... és a hang visszaszól:
- Gyáva vagy!

A fiú ránéz az Apjára és megkérdezi,
- Apa mi folyik itt?

Fiam - válaszolta az Apja. Figyelj csak! - majd elkiáltja magát:
- Csodállak!

... a hang felel:
- Csodállak!

Az Apja azt kiáltja:
-Csodálatos vagy!

... a hang pedig válaszol:
- Csodálatos vagy!

Majd az Apja elmagyarázza:
Az emberek ezt VISSZHANGNAK nevezik, pedig ez valójában maga az ÉLET! Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz. Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled szemben, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz. Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi.

Tanulságos történet - rafkós anyós

Egy egyetemista srác meghívja ebédre az anyját az  albérletbe, ahol lakik. Az ebédnél ott van a fiú lakótársa is, egy gyönyörű lány. Az anya folyton ezt a lányt figyeli, és gyanítja, hogy valami viszonyuk is lehet. Amikor vége az ebédnek már egész biztos benne, hogy több van közöttük mint egyszerű szobatársi kapcsolat. A srác szinte olvas anyja gondolataiban:
- Hidd el anya, tudom mire gondolsz, de nincs közöttünk a világon semmi, mi csak lakótársak vagyunk!
Kb. egy hétre rá a lány gyanakvóan megy a sráchoz:
- Egy hete, mióta az anyád itt járt, nem találom a szép ezüst merőkanalat...
- Nem tudom elhinni, hogy ő lett  volna, de azért most írok neki egy levelet, csak hogy biztos legyek benne.
Így a fiú leül az asztalhoz és írja a levelet:

"Kedves Anya!

Nem  mondom, hogy te vitted volna el az ezüst merőkanalat a lakásunkból, és azt
sem mondom, hogy nem te voltál. De tény, hogy hiányzik azóta, hogy te  itt jártál ebédelni."
Néhány napra rá megérkezik az anyja válasza:

"Kedves Fiam!

Nem mondom, hogy te lefeküdnél azzal a lánnyal, de aztsem mondom, hogy nem. De tény, hogy ha ő a saját ágyában aludna, akkor mostanra már régen megtalálta volna azt a merőkanalat.
Anyád"

Tanulságos történet - a valódi gazdagságról

" Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt, apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
- Köszönöm apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk."